Kedvelt hobbiállat

A vadászgörény

 Vadászgörény… Amint meghalljuk azt a szót, hogy görény, egyből egy vad, harapós kis bűzgombócra gondolunk. Ha valakivel találkoztam és megemlítettem neki, hogy a bátyám vadászgörényt tart, első kérdése az volt, hogy: „Nem büdös? Én nem bírnám elviselni.” Ezen állítások közül csak a harapós gombóc igaz, bár a harapósság is „kiirtható” kis kedvencünkből, ám ehhez szeretet és kellő gondoskodás szükséges.

 A görények, rokonaikkal együtt a gerincesek törzsén belül az emlősök osztályába, azon belül pedig a ragadozók rendjébe, a menyétfélék családjába tartoznak. Rokonai a coboly, a hermelin, a menyét, a nyest, a nyérc és a nyuszt. Hosszú, hajlékony teste van, amihez 2 pár izmos láb tartozik. Pofija nagyon aranyos, állandó csintalanság tükröződik szemeiben, orrocskája állandóan működésben van. Hosszú, kissé érdes bundájában a barna, csaknem összes árnyalata fellelhető; télen sötétebb a szőre. Téli álmot nem alszik. Bűzmirigyei a szemei és végbélnyílása mellett találhatók, amiket időnként meg kell fejetni az állatorvossal, hogy elkerüljük a kisebb kellemetlenségeket. A kis aranyos vadászgörény nem egy ölelgetni való állat, ugyanis erős szaga (ami kezünkön is érződik, ha megsimogatjuk) a szőréről átkerül a ruhánkba.

 A vadászgörény nagyon értelmes és kíváncsi állat. Kis családi kedvencünkre, Büdi Lulura is jellemző e két tipikus görénytulajdonság. Amikor már 1 hete „boldogította” családi életünket, rajta is kezdett megmutatkozni a kíváncsiság: minden egyes tárgy alá be akart kukkantani és minden olyan ajtónak a másik oldalára akart jutni, amit egyszer már látott nyitva. Így történt, hogy az asztalon álló poharakból 2 percen belül az asztalra folyt tartalma és mikor kiengedtük futkározni, egyből az ajtók, már oly rég áhított másik oldalára szerette volna átásni magát, minden eszközt – így karmait és izmos kis lábait is – bevetve próbálkozott. Neki is szokása a harapás. A harapások, melyeknek következménye komoly sérülés is lehet, leszoktatással kezelhetőek, a leszoktatásnak pedig több módja van. Ilyen – Luluka esetében a leghatékonyabb – módszer például az orrakoppintás és az arcbafújás. Büdivel fájdalmas sérüléseket éltünk át, ezek közül 1 említésre méltó és tanulságos példa:

Karácsony másnapjának reggelén egy nem túl kellemes dologra ébredtem… egy hatalmas sikítás hangzott fel a földszinten, amelyet nővérem hangjával kapcsoltam össze. Azért adta ki eme hátborzongató hangot, mert Luluka beleharapott a kislábujjába. A bátyám és én egyből a tett színhelyére rohantunk és lefejtettük Lulut a nővérem lábujjáról! Egy szép seb emlékezteti majd a nővéremet (és más embereket, akik így jártak) arra, hogy ha a vadászgörény odakap, ne sikítsunk, hanem csapjunk az orrára, valamint arra, hogy húzzunk cipőt, ha kis görényünk lábszabotálásra hajlamos!

 Különböző módokon lehet játszani kis háziállatunkkal. Amiket mi szoktunk alkalmazni, az a kommandózás (1.), csavargatás (2.) és a huza-vona (3.).

 1.: a görény föl-le rohangál és belemászik az ágyneműtartóba, a szekrény alá és mellé, fölmászik az ágyra és a polcokra, valamint szélsebesen cikázik a szobában

 2.: mivel a görénynek nyúlánk, mozgékony teste van, azt bátran lehet csavargatni. No nem úgy, hogy a görinek ropogjanak a csontjai, hanem finoman, csak addig, amíg az állat tűri!

 3.: a görények igen jónéven veszik, ha egy törölközőt lóbálunk az orruk előtt, amibe bátran belekapaszkodhatnak, és néhány kört húzhatjuk őket a szobában.

 Vadászat a görénnyel:

A görényeket régen és ritkán még ma is használják patkány-, illetve nyúlfogásra. Úgy fogathatunk a görénnyel nyulat vagy patkányt, ha az üreg/odú egy bejáratánál egy hálót feszítünk ki, és a görényt a másik oldalon beeresztjük. A görény olyankor kihajtja a felnőtt nyuszikat/patkányokat (utóbbiakat elpusztítja), ám a kicsiket megeszi. Utána előfordulhat, sőt a vadászatok 70%-ban elő is fordul, hogy a görény körülbelül 2 óra hosszat az üregben marad és kialussza magát. Ugyanis a görényeknek szokásuk, hogy evés után bevackolják magukat alvóhelyükre – ami Luluka esetében egy függőágy, azaz törölköző – és bedobják a szunyát. A patkány azonban keményebb dió, mert, egyrészt ha beteg és görényünk nincs beoltva, pl. veszettség ellen, állatunk is megbetegedhet, másrészt a patkány harapása veszélyesebb, mint a nyúlé.

 A görény-lét kezdete:

A görényeket már a kora középkorban tenyésztették, háziállatként és vadászként egyaránt. Olyan fontos emberek tartottak vadászgörényt, mint Kopasz Fülöp, aki Burgundia hercege volt; Félelemnélküli János, aki Burgundia későbbi hercege volt; és I. Erzsébet királynő. Kb. 500 éven keresztül az ember egyik legkedveltebb társa volt, azonban körülbelül 150 évvel ezelőtt hajtóvadászatot indítottak a görények és fajtásaik ellen, mert úgy vélték, hogy a görény közönséges rágcsáló, aki csak kártokozni tud. Majd napjainkban újra divatba jött a görénytartás és egyre kedveltebb lett állatbarátok körében, aminek következménye az, hogy egyre több embert lehet látni egy furcsa kis állattal sétálni, ami egy kicsit hasonlít a macskára, de legtöbb vonásában eltér tőle!

A vadászgörény érzelmeit a legkülönbözőbb módokon tudja kifejezni:

-         düh/harag: a farkán és popsiján felborzolja szőrét, valamint macskafújáshoz hasonló hangot ad ki

-         játékosság: gyorsan gazdijához szalad, belemar a lábába, majd tyúkkotkodácsoláshoz hasonló hangokat kiadva hátrafarol, és négy lábán pattog (ha gazdája egyenlő magasságba ereszkedik vele, kezdődhet a játék – munkakesztyű és cipő ajánlott!)

-         szeretet: hagyja magát simogatni, dögönyözni, lehet vele játszani következmények nélkül, és gyakran fut gazdijához

-         félelem: hátrafarol, felborzolja szőrét, elrohan és/vagy odakap

-         izgalom: föl-le ugrál, rohangászik!

Kelt.: 2005. február 28., Kaposszerdahely

Készítette: Farkas Luca, 7.a osztályos tanuló